2012-05-18

Peter Weiss: Marat/Sade Weiss a Brecht utáni német színháznak nemcsak a legbotrányosabb, de a legsikeresebb szerzője is: 1982-ben bekövetkezett haláláig német nyelvterületen darabjainak összesen 2284 előadása volt, és a nyugatnémet drámairodalom e svéd állampolgár darabjaival került először a nemzetközi színházi élet érdeklődésének homlokterébe. A figyelem persze ma már korántsem csak az ő darabjaira irányul - de a robbanás, amelyet a Marat/Sade 1964-68 bemutatói az európai színház világában előidéztek, a legváltozatosabb irányzatok, kísérletek előtt nyitotta meg az utat.

Nem túlzás, ha a Marat/Sade-ot (1964) színháztörténeti jelentőségű műnek nevezzük; bár legtöbb eleme nem új, egységük mégis előzmény nélküli. „A Marat-ban teljesen új színpadi formákhoz nyúltam - írja a szerző -, bennük a történelmi anyag állandóan hangnemet változtat, szakadatlanul más és más irányokból érkező hatásoknak van kitéve." És egy másik nyilatkozatában: „Ez itt színház. A valóságot játsszuk el önöknek, és e valóságon belül színházat játszunk a színházban." A „színház a színházban" cselfogást a dráma történetében egyetlen szerző sem aknázta ki ilyen következetesen; nem illusztratív (mint Pirandello-nál), nem leleplező célzatú (mint a Hamlet-ben), hanem látásmód, amelynek éppen ezért nem is lehet egyértelműen vagy legalábbis megnyugtatóan a végére járni. Weiss műve olyan sok réteggel rendelkezik, hogy a lehető legellentétesebb interpretációkra ad lehetőséget anélkül, hogy bármelyiket is a szerzői szándék meghamisításának nevezhetnénk. A darab technikája is követhetetlenül sokrétű: napjaink színházában eljátszanak egy 1808. július 13-án játszódó színdarabot, amely a tizenöt évvel korábbi eseményekről szól (sőt e korábbi események közepette még korábbi időpontokra - Marat fiatalkorára - is utalnak).

Peter Weiss, az író
Magyar-német családból származik. Gyermekkorára és serdülő éveire az állandó költözködés a jellemző. Családjával először szülőhelyéről, a mostani Potsdamból Brémába költözik, majd onnan Berlinbe, ahol vizuális művészetet tanul. Családjával 1934-ben Londonba emigrál, ott fotográfiát tanul, majd tanulmányait Prágában, a Művészeti Akadémián folytatja. Családja 1938-ban Svédországban, Peter Weiss pedig Svájcba telepszik le. Egy év múlva azonban ő is Svédországba emigrál, ahol élete végéig él. Weiss a svéd Kommunista Párt tagjaként élénk politikai tevékenységet folytatott. A hatvanas évek második felében részt vett a vietnami háború elleni tüntetésekben…

Miről szól a Marat the Sade?
Különleges művészi személyiségnek számít Peter Weiss, mégis leginkább a Marat/Sade darabjáról ismert, amelyet 1963-ban írt és amely egy évvel később alapozta meg hírnevét, amikor Londonban a neves Peter Broock állította színpadra. A mű a társadalmi hatalom különféle megnyilvánulásait kutatja két szélsőségesen eltérő személyiség alakján keresztül: az egyik Jean Paul Marat, a francia forradalom hőse, a másik meg De Sade márki, akiről a szadizmus kapta a nevét…

Kihez szól a Marat the Sade?
Hozzám, hozzád, hozzánk és hozzátok… Főleg azokhoz, akik azt hiszik, nem hozzájuk…


Urbán András, a rendező:
Az Újvidéki Színház ebben az évadban olyan darabokat állít színre, amelyeknek a címében valamilyen név van. Korábban már gondoltam rá, hogy megrendezem a Marat/Sade-ot. Ezt megemlítettem Gyarmati Kata művészeti igazgatónak és ő fellelkesedett. Mivel erről az ötletről még korántsem mondtam le, annak ellenére, hogy nincsenek ún. kedvenc darabjaim, a választás adott volt. Egyébként Szabadkán nemrég állítottam színpadra a Julius Caesar című darabot, amely egy merényletről, egy kivégzésről szól, amiről a Marat/Sade is… Érdekelt, hogy milyen szinten van a tudatunk, illetve „nemtudatunk” azokról az eszközökről és hatótényezőkről, amelyek befolyásolják a társadalom változásait, hogyan kell hozzányúlni a változást igénylő problémákhoz, hol vannak a társadalmi akció határai... Érdekelt, hogy mennyire vagyunk tudatlanok ezekben a kérdésekben. Érdekelt az erőszak, a gyűlöletbeszéd. Persze, a humor is. Mindent összevetve, természetesen a költészet és azok az emberek, akikkel dolgozom. Elégedettség, lojalitás, hűtlenség, álomittasság… Mindezt hogyan szétzúzni, pontosabban hogyan ezt úgy értelmezni, mint a társadalmi lét általános magatartásformáját. A népi bölcsesség azt diktálja, hogy az embernek fel kell találnia magát, alkalmazkodnia kell. A mi sajátos hozzáállásunk pedig, hogy szétverjük a fejünket, a „saját fejünket”. „Forradalom”? What is this? Minden egyén egy külön sejt, hasonlóan a terrorista szervezetekhez. A tevékenység engedélyezett. A koncepció ösztönöz…Ez az első magyar nyelvű rendezésem, amelyet nem a Kosztolányi Színházban készítek. Az együttműködés az Újvidéki Színházzal lenyűgözően nagyszerű. Az emberek nyitottak, próbáljuk megérteni egymást. A színésznők és színészek odaadóak. A realisztikus hagyomány az ellenségünk! Az előadás csak színház! A „Romboljatok le mindent!” társadalmi akció első foka.

Góli Kornélia, dramaturg:
Számomra az a fontos a szöveg kapcsán, hogy amellett, hogy a világtörténelem egy szegmensét tekinti át az emberiség fontos kérdésével foglalkozik. Az emberiség általános problémájával, azzal, hogy ha valaki gazdag, akkor valakinek szegénynek kell lenni. Az egyik ember mindig "megeszi a másikat". És csak nézőpont kérdése, hogy a forradalom pillanatában ki a jó és ki a rossz. Mert mindig két oldal van, és ez a két oldal összecsap.
Mi is megéltünk egy forradalmat és gondolunk róla valamit, de vajon mit gondol róla egy kívülálló?
És amiről beszélek, még csak nem is politika, nem korkép, nem kórkép, hanem az ember maga.

Mezei Szilárd, a zeneszerző:
Az előadás zenéje elsősorban a Marat/Sade dráma énekhangra írt dalának az átiratán alapszik, ebből keletkezett az előadás hangszeres zenéje. A komponálás során követtem a rendező utasításait és ennek két aspektusát próbáltam kidomborítani: az egyik a tragikus és drámai megvilágítás, ezzel párhuzamosan pedig az ironikus és melankolikus – de semmiképpen nem cinikus – rálátás. Az én hozzájárulásom a munkafolyamat második részében kezdődött, miután már megérlelődött az elképzelés és a rendező színre állította az előadást, de a zene fő motívumai már az improvizáció során, a próbák alatt kezdtek kifejlődni. Azt akartam, hogy az előadás zenéjének a fő jellegzetessége az egyszerűség és a mértéktartás legyen.

Magyar Attila, színész - De Sade márki megformálója:
mi az hogy kint és bent ?
ki van "belül", s honnan kezdődik a "kívül"
az emberiség soha nem fér a bőrébe, s kitermel magából De Sade-okat és Marat-kat. Úgy látszik szükséges, elkerülhetetlen (Jó-rossz !!!???) a dialektikus fejlődéshez...
fura párhuzam ez jómagam s de Sade között... lehetőséget kaptam az élettől, a Jó Istentől e, hogy művészként kiálthassam bele a világba a gondolatokat ...
rájöttem, nem is olyan rossz dolog ez hogy a "Színház rácsai" választanak el valós borzalmak porondjától...
a gondolatok megírva, s most saját "rabtársaimmal "és egy izgalmas rendező közreműködésével életre kel, s úgy érzem olyan élmény van születendőben, amihez még nagyon izgatottan várom az előadás végéről a fejek felett lehulló bárdként lebegő kérdőjel közepette ránk meredő tekinteteket... ahhoz hogy...

Hajdú Tamás, színész - Jean Paul Marat-t alakítja:
Cél a kollektív értelem megváltoztatása és felvilágosítása. Minden területen megsemmisíteni a monokráciát és esélyt adni a népnek, amely rosszabbul él, mint bármikor máskor. Erre az elsőszámú ember Marat. Forradalmár, aki kész arra, hogy kibírja a legfájdalmasabb tortúrát, elég bátor ahhoz, hogy harcoljon az igazságtalanság ellen, habár tudja, hogy ez a biztos halálba vezet. Ilyen emberek nem születnek minden nap.